Váratlan kirándulás élménye!
Nem csak hívőknek, mindenkinek, aki a szépet és a nyugalmat keresi!!
Nekem is ez volt az első ilyen utam, de kívánom mindenkinek, hogy ismerje meg, érezze át ezt az élményt!
Csanytelekről, busz ment, Mátraverebély-Szentkútra. Barátaim szóltak, hogy van hely, menjek el, nem jártam még ott elmentem.(2.500.-ft ktg, ez még számomra is kifizethető.)
Gondoltam jó kis kirándulás, azt tudtam, hogy zarándok hely, gyorsan a neten megnéztem a történetét és a képeket. Ajánlom megnézésre, ezért nem is írók erről.
Nagyon hosszú volt az út, 4 órát utaztunk, mire odaértünk. Alföldön élő embernek már a hegyek látványa is öröm, mert megakad szem, egy gyönyörű domb,- hegyoldalban, az alföldön szalad szem a látóhatár végéig. Az is csodálatos, Petőfi versei ezt szépen leírják.
Megérkeztünk, rengeteg ember, nem tudtuk a barátnőmmel, hogy Mária-napi búcsú van, és mi zarándokúton vagyunk. Régen találkoztunk már, és a buszon beszélgettünk, a saját dolgainkat, családot, stb, nem figyeltünk, pedig biztos volt róla szó, hogy miért megyünk.
A templom környékén sokan, sok helyen gyóntak, a templomban kívánságaikat helyezték el a Mária oltárnál, gyertyákat gyújtottak hallottaiknak, mi is, sokan már várták mise kezdetét, az árusok kegytárgyakat, egyéb vallási emlékeket árultak (nem kizsákmányoló áron).
Nagy volt a jövésmenés, de mindenki nyugodt volt, kedves, segítő kész, mintha nem is ebben a világban lettünk volna, az egész hely a nyugalmat, a meghittséget sugározta!!!
A MISE!
Sikerült leülnöm két idős néni közé, mert nem bírtam volna végig állni, ez az én betegségem, köszönöm, hogy adtak helyet!
Az Egri érsek celebrálta a szent misét, a hegyoldalban Szűz Mária szobra előtti oltárnál, még a nap is szebben sütött, ragyogott minden. A mise közben a hegyoldal fái között, hihetetlenül, a mozdulatlan fák levelei elkezdtek lassan hullni. Olyan volt mintha égi áldás lett volna, a szenthelyen, nagyon felemelő látvány volt. Azt hiszem ezt a képet, érzést soha nem fogom elfelejteni!
A mise után az emberek, elindultak szintén nyugodtan az erdőbe, üvegeikkel, edényeikkel a források felé, hogy haza vigyék a gyógyító vizet. A kis patak mellett sétálva néztük az erdő csodálatos színeit, ősz van, pompázik minden a természetben, utoljára a tél előtt a fák a bokrok, füvek megmutatják szépségüket, hogy a színtelenebb télben emlékezzünk.
Emlékezzünk a színre, az érzésre, ami átjárt bennünket, a természet nyugtató, ölében!!!
Köszönöm, aki elolvsta, szerettem volna megosztani, ezt napom, kívánom, hogy legyen mindenkinek, minél több hasonló élménye!