Kedves Timoboll2 és minden hozzászóló!

Esetleg azt is megoldhatnánk, hogy mindenki, aki a Körös-torokért tenni szeretne - elsősorban önzetlenül - azokkal valamelyik hétvégén összefuthatnánk a Körös-torokban.
Itt több kérdésről beszélhetnénk. Pl. arról, hogy mi miben látnánk a fejlődést, mit kellene máshogyan csinálni.
Erre természetesen vállalkozók, üdülőtulajok is jöhetnének.
De elsősorban az lenne a jó, ha érdekessé tennénk a Körös-torkot minden szempontból: pihenés, szórakozás, kikapcsolódás stb. stb.

Én 2009. december 26-án szombatra gondoltam... De tudom Karácsony... Azonban jó eséllyel sok érdeklődő itthon lesz. Esetleg 1 nappal később kora du. is jó lehet, de gondolom akkor sokan utaznak vissza.

Érdekelne az, hogy lenne-e kedvetek egy ilyen összejövetelre.

Akár ide is írhattok, de akár regisztrálás hiányában a koros-torok.hu oldal fórumába esetleg az info kukac koros-torok.hu címre.

Hank

Patkányok

Előadás után az embert vágyai ennivaló és pihenés után hajtják, azonban ha lehetősége van rá, számítógép elé tévelyeg és ha elkalandozik ujja és gondolata, a delmagyar.hu internetes website Csongrád címszava mögött felsejlő, valószínűleg kétes eredetű jelentéstartalom után kezdi hajtani fantáziája, különösen, ha már két hete nem tudott hazamenni ilyen-olyan okok miatt. De ezeknek a szóban forgó patkányoknak nincs szerencséjük: mi, emberek szeretjük ezt a várost.

Így jártam.

A bizonytalanul és kiszámíthatatlanul frissített oldalon egyre lejjebb kalandozott a tekintetem, s szemem a Patkányinvázió Csongrádon címet viselő bejegyzésre vetült.
S engedjék meg, hogy korunk emberének jellemző gondolkodásmódjára, észjárására hívjam fel a figyelmet. A cikket átugorva egyből a hozzászólások érdekeltek, s meglepően hasonló gondolatok kerültek elő nekem is a sokak szerint egyébként betegnek titulált agyamban: A patkányok kifejezést velem együtt valamennyi kedves olvasó a helyi honatyákra asszociálta.

S mindez nem véletlen.

Emögött komoly teljesítmény van, elsősorban az övék, de azt kell mondjam, sajnos nagyrészt a miénk is. Hogy hagytuk. Hogy nem csináltunk-csinálunk- és nem is fogunk csinálni semmit. Igen, ami történt és történik, és sajnos történni is fog, abban minden a város iránt felelősséget érző vagy nem érző bűnrészes lesz. Mindig kifogásokat keresünk, hogy miért nem. A platoni dialogusok megadják számunkra a megoldás premisszáit, s talán elvezetnek kisebbrészt a válaszhoz, szóval ebben a bizonyos dialógusrészletben Traszümakhosz, Glaukón és Szókratész arról vitatkozik, pontosabban készteti érvelésre egyik a másikát, hogy vajon tisztességtelenül vagy tisztességesen érdemes-e élni. A gondolatmenet megérne egy misét, én csupán néhány szegmensét emelném ki és összegezni kívánom. Szókratész szerint az igazságosság szükségképpen -mivel a lélek erénye- boldog élethez vezet, az igazságtalanság pedig szembe fordítja egymással az embereket, hazug és korlátlanul törtető emberi kapcsolatrendszert hoz létre. Igaza van, ebben élünk. Ugyanakkor felmerül egy másik kérdés is, amely a mi témánkban szereplő állatpéldára könnyen átültethető. Tartalmi idézetet közlök: " Van-e olyan állat, amely a lóban összesített tulajdonságokat, általa végzett jellemző tevékenységeket jobban tudná csinálni, mint maga a ló?" - teszi fel a kérdést Platon.

S remélem nem tűnik mesterkéltnek és erőltetettnek az iménti gondolatból való átültetés, intertextualitás:

"Találunk-e a patkány által megtestesített magatartásnál jobb attribótumokat, amelyek jellemzőbben kifejeznék a helyi és országos politikában folytatott magatartást?" - ezt a kissé zavaros kérdést pedig én fogalmazom meg.

Ők ugyanazt csinálják, mint a patkány, csak szebb a ruhájuk, nem teljesen úgy néznek ki, és közben még hülyének is néznek mindenkit, aki ráismer beteges és debil jellemükre, s ha liberális, még tán ki is oktat. Turkálnak a szemétben, ebben a bizonyos "******** országban", amely kurvává és szánalmassá tételében neki ugyanolyan szerepük volt, mint patkány kommunista apjuknak, nagyapjuknak meg a jó isten tudja még hogy kinek. ( sajnos így jött ki, Isten és a kommunista ill. patkány kifejezések egy mondatba kerültek... ) Ezért a képletesen értendő szemétért, amelyek mi vagyunk és általunk létrehozott anyagi és szellemi javak, ők négyévenként mindig meghalnak egy kicsit. Intellektuálisan nap mint nap semmibe vesznek bennünket, kihízott fejükkel mosolyogva oktatják ki baloldali meg jobboldali patkánytársukat, s közben hülyének néznek egy egész országot, egy egész várost, de amikor eljön a szemétdombra való felvételi ideje (a választás), ők mindig szépeket cincognak fülünkbe. Mi meg elhisszük, az egyszerű jóérzésünkre apellálnak, s elhitetjük magunkkal, hogy na, ez majd tényleg jobb lesz, adjunk nekik ugyebár még egy esélyt - érvelnek. S ha már állatpéldáknál tartunk: A kutyából nem lesz szalonna. S a legszebb az egészben, hogy ebben a demokráciának nevezett szemétdombban mi adunk nekik terepet, pontosabban vagyunk képtelenek adni nekik, csakhogy felmentsük magunkat.

Nem is lenne baj talán, ha csupán egy patkánygenerációról lenne szó. De szaporodnak, jól érzik itt magukat, s ma már uralkodnak felettünk, s ennek jellemzője, hogy megszüntetik először is az őket lapátra tenni képes fogalomrendszert: az erkölcsöt, a tisztességet, az igazságosságot.

Ez a réteg nemcsak a politikai osztályokban jelentkezik, abban a bizonyos láthatatlan, tőlünk elzárt és a "mindentudás őrületének" ködös fátylával beburkolt fellegvárban (latinul arx, arcis f - cikkírás helyett ugyanis latint kellene tanulnom), hanem a mindennapjainkban nagyapám mellett elsuhanó Audiban meg Merdzsóban furikázó újgazdagokban, akiknek a mai gazdaságát egyébként az én szerencsétlen kisnyugdíjas nagyapám meg nagyanyám termelte ki.. hmm, a sors fintora.

A patkányokra visszatérve, vizsgáljuk meg egy kicsit az egyik legnagyobb magyar gyarlóság szempontjából, a felmentésből és mentegetésből. A következtetés azonban teljesen más lesz, mint azon a bizonyos politikai oldalon, ahonnan mindenki általában kapni szokott, ha keményebben fogalmaz. Tudjuk, melyikről van szó.

Szóval ezek a patkányok, mármint a szó elsődleges jelentésében vett állatok, akik a cikk végére érve szerintem már inkább a templom egeréhez hasonlíthatók, furcsa képzavarral élve, erkölcsileg sokkal magasabb kategóriába tartoznak, mint Ezek.

Az állatot sajnálom. Ezeket azonban nem tudom sajnálni, mert senki nem születik patkánynak, maximum azzá válik. Azt meg a liberálisok szerint mindenki maga dönti el, minek gondolja magát és mivé válik. A legszánandóbb bennük viszont az, hogy szenvedélyesen hisznek igazukban, és győztesnek hiszik magukat. A patkányok-emberek, emberszerű lények inkább, nem győzhetnek az emberek világában.

Sajnálom azért, mert a patkány, mint állat jellemző tevékenysége a túléléséhez szükséges, neki nincsen lelke, intellektusa, fejlődőképessége, mint az embernek. Az emberek, már aki ilyen tevékenységi kört választanak, mindezt megélhetésből csinálják: ez a nagyobb baj. Megélhetés és túlélés között igen jelentős különbség van. Túlélni lehet szegényen is, de erkölcsösen és büszkén ( ez nem valami romantikus kép kíván lenni), de megélni a mai világban csak az imént már felszínesen és zavarosan vázolt és az emberek mindennapi tudatában élő módon lehet. Az élet tulajdonképpen egy bizonyítványt igénylő és nem is adó patkányképző. Van, aki felveszi a ruhát, valaki nem.

Az állatot továbbra is sajnálom, hogy neki ez jutott osztályrészül, az ő magatartását képviselő embert viszont gyűlölöm.

Bizony "Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván háborút emleget és léleklölő diadalt".

Igen, ezt emlegetik már mióta és fogják is. Újabban háború-emlegetésben utaznak: Ha a másik patkánycsapat nyer, bajban vagytok, lesztek emberek - mondják ők. Mindezt nem azért, mintha minket féltenének, inkább saját hatalmukat, a szemétdombjukat, amelynek ezt az országot tartják, amint azt már oly sokszor megfogalmazták.

S az okfejtést még sokáig lehetne folytatni. S rajtunk múlik, mikor jön el az ideje, amikor ember az emberben megbízik, s választ embert az emberek közül.