Megpezsdült vén csontjaimban az alvadt velő,amikor újévi interjujában nyilatkozta országgyülési képviselőnk(a rutinosabb),hogy nem hagyja muzeális témának a vizlépcső épitését. Emlékeznek még páran-az aggastyánok közül-,hogy egyszer már "teherbe esett" ez a város ,a vizlépcső szülése érdekében.Ahogy a nem-babonás szülők szokták,előre beszerezték a bölcsőt,a babaruhát. Elkészült a "vizlépcső-út",az anyaglerakó betonplacc, a munkagödör-az épitésiterület medencéje-körbevéve az árvédelmi gáttal egyenértékű töltéssel.Már-már a szülési fájdalmakra vártunk, amikor elvetélt a város,egy másik város bősnagymarosnak induló halvaszülése miatt.(azóta is rajtunk röhög Európa) Ez volt a tény,a történelem.A probléma a jövővel van. A kb. egy négyzetkilométeres medencéből ivadék-nevelő tó lett.A tavaszi áradás során szivornyával,ingyen és biztonságosan feltöltötték a tavat, nyáron pedig kellemes csónakázó-szörföző tóként használtuk.A baj akkor kezdődött,amikor a 2000-es árvizkor a gátat átvágták,és a levonuló viz után a helyreállitást nem szakemberek végezték.A tömörités nélküli dugót a Tisza belökte,és azóta minden évben megtelik a medence,de csak a viz folyik vissza,-az iszap ott marad.A nyugvó viz lerkja hordalékát,évente 6-8 cm-t.Ez jelenleg 50 cm körüli,vagyis a kitermelése,szállitása, elteritése fél milliárd Ft.Ha netán mégis szülni akar ez a város egy vizlépcsőt,ne sajnáljon félmilliót áldozni a most még kis csatorna betömésére.