Az alábbi mondat, amely kiverte a biztosítékot, és ismét felrázott, Mesterházy Attilától, a "Magyar" "Szocialista" "Párt" jelenleg bizonytalan funkciójú élharcosától származik:

Mesterházy szerint „április 25-e egy új korszak kezdete. Egy olyan korszaké, melyben hosszú időre eldől, hogy Magyarország folytatja-e a kínnal-keservvel, sok lemondással és áldozattal megkezdett útját a kibontakozás felé, vagy visszalép a fejlődés fő irányaitól”.

Ebben az egy mondatban benne van az egész életünk. Ebben a mondatban benne van Rákosi Mátyás, Kádár János, Fock Jenő, az egész új gazdasági mechanizmus, Bokros Lajos, meg az összes többi senki. Az elmúlt 60 év minden hazugsága.

Az a hazugság, hogy ahhoz, hogy nektek jó legyen, előtte feltétlenül rossznak kell lenni. Először mindenképpen ki kell szolgálni egy nyugati vagy éppen keleti birodalmat, aztán ami itt marad a nekik kivitt összegből, azt meg majd elosztjuk, na persze magunk között, a többinek meg fityisz, vagy fidesz.

Szóval voltak már olyan emberek, tőlünk keletre, akik azt mondták, ahhoz, hogy eljöjjön a jó világ, az eszményi szocializmus, ahhoz áldozatokat kell hozni. Ha kell, meghalhat egy télen 6 millió ember Ukrajnában éhen, ha kell, mindent feláldozunk a szent cél érdekében. Mert ugye áldozat nélkül semmi nem megy. Csak hátrafele.

Szóval ez a tétel örökre megbukott. Ezt a tételt a magyarok többsége elutasította két módon: az egyik pártnak adott kétharmadot, a másiknak meg adott 12%-ot. És jól tette. A konzervatív-liberális (sic!), házasságosdit játszó viccgyülekezetnek, aki az mszp mellett szintúgy ezt a szemléletet képviselte, meg adott kettőt. Ebben benne van minden.

S hogy mi marad a Baloldali Modernizációs Eszme bukása után? Egy olyan magyar gazdaság, amely tulajdonképpen egy optikai csalódás. Néhány tucat, átmenetileg profitszerzés céljából itt állomásozó multinacionális profitvállalat összessége. Akik a magyar GDP 92%-át uralják. Ez maradt itt. Meg egy szoci emésztőgödör. Meg egy leépített, erkölcseiből és vagyonából kiforgatott magyar társadalom határon innen és túl. Amely most világát nem tudja. Meg a visszafizethetetlen mennyiségű hitel. Mert ne legyen illúziónk, a magyar nemzeti vagyon döntő része oda, kaptunk érte inflációt, meg államadósságot.

S azért emelett se menjünk el szó nélkül. Az az ember, aki ezt a pártot gyakorlatilag lenullázta, az nem volt ott a választási vereség éjszakáján az állítólagosan "övéi" között. A pápai Katus fia, aki elmebeteg modernizációjával az mszp-be integrált szdsz-t segítette hatalomra, majd adta át a helyét egy tisztán sdzsz kormánynak, amelyet szakértőinek neveztek az elmúlt 1 esztendőben. S nemhogy nem volt ott, s kért bocsánatot a sok tisztességes helyi szocialista képviselő sokaságától, bár sajnos ők vannak kevesebben ebben a bűnszövetkezetben..., szóval nem mondta el nekik azt, hogy bocsi srácok, miattam buktatok ti is. Mert a tisztességes magyar emberek többsége oly páratlanul utálja ezt az embert, hogy az tényleg ritkaságszámba megy. Aztán ezt kivetítette a hazudozó, lopó-csaló-hamisító pártra is a szavazók többsége. Szóval nem hogy nem volt ott, de még a héten bele is rondított az emésztőgödörbe. 40 oldalas korszakalkotó munkájában elmondta megint a jó vezér módjára, hogy mi a helyes út, mi volt a hiba, meg úgy általában, amire a magyarok mondtak 10%-ot kb. Csak egy valamit felejtett el már sokadjára: saját magát. Mert ha ő nem segíti hatalomra az integrált szdszt, akkor más lett volna ez a párt. De ha vírus egyszer bekerül...

S hogy mi marad a következő kormánynak? Adott a recept: ha ugyanezen mesterházy kijelentés mellett áll ki és akár burkoltan támogatja is, akkor kétharmad ide vagy oda, idő előtt el fog pusztulni. Ha nem, akkor ismét lesz Magyarország, ha csak nem jön valami váratlan meglepetés. Márpedig jönni fog: egy újabb világgazdasági álság. Ami felülír majd mindent, és az agymosottak számára is világossá válik: "az országnak nincsen háza, mert fiainak nem hazája" egyrészt, másrészt Magyarországról ma más parancsol, amelyet egy független hitelező intézetnek tartanak.

Módfelett kalandos idők előtt állunk.