NÉRÓK KORÁT ÉLJÜK

NÉRÓK KORA

Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más ,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Megszerezni mit a képzelet
Enged neki, vagy mit elé tár
A züllött, csapongó média.

Mit feltalál, az elpusztít, lángba
Borít, szívet, házat, várost és hazát,
Őrjöng a kínon , mások tudatlan,
Őrült exhibicionizmusán,
Hódol a hatalomnak, esendőn, bután.
Felrepül és alázuhan, sorsnak
Nem rendelve alá agyát,
Kikémlel egy kicsiny lyukon,
S végtelennek képzeli magát,
Pedig parányi mind,
Egyedül ő is gyámoltalan,
Mint sok élő társa a földtekén.

Ítél és öl, háborúzik szüntelen,
A győztesnek mindent szabad – hiszi-
A legyőzöttet „bíróság” elé citálva,
Verdiktet diktált Róma, most
Hága , a valódi bűnösök
Jog mögé bújva országokat
Szabnak át önkényesen,
Népeket szórnak a világban szerte-szét.
Hagyja magát megerőszakolni a nép
Szinte élvezi, a lábát teszi szét,
Megszüli az erőszakkal fogant korcs,
Gyermekét és hatalmat enged nekik,
Pedig tudja mit tett Néró,
És most újra azt teszi.

Nincs erkölcs, nincs béke,
Ki tudja mi az hogy szolidaritás,
Gépek vigyáznak az égen Róma felett
S lent temetik az utolsó mohikánt,
Ki képes volt humanista lenni,
A humaniták viharos tengerén,
Konzervatívan békét akarni
Régi módin , megtartani az ősök
Parancsait, mi évezredekkel előbb
Kőtáblába vésetett, tudta mi az
Megbocsátani, és elfogadni a
Kinyújtott jobb kezet, vagy azt
Mondani, bocsássatok meg
Emberek !

Büntetésünk, hogy ismétlődik a
Történelem, hiába sírunk majd,
Nyomor lesz, öldöklés.
Ismét, meghalnak tán milliárdnyian,
Apokalipszis következik megint,
S ha el is jön egy megváltó,
Ki képzeli, hogy magára veheti
Bűneink zömét,
Nem lesz ki kihámozza
Bolygónkat a szemétből.
Le kell rombolni mindent,mit e
Modern Néró tesz,
Hogy írmagja se legyen,
S akkor kezdődik új,
Jobb élet a földön,
Egy megmaradó kies helyen.

ŐRÜLET

Őrület hajt , a pénzért folytatott ádáz őrület,
Szerezni akar mind egy újabb maréknyit,
S mit azért vehet, ócska felesleges dolgokat.
Kacatokkal díszíti az egész életét,
Kész őrület, öl érte és képes
Elpusztítani a természetet.
Őrület hajt át a milliárdosra
Duzzadt embertengeren.
„Ős titánok” éneklik a mammon himnuszát,
Felhalmozott kincshegyek temetnek ,
Istennek képzelt senkiket,
A becsapott milliók teste elporladt,
Nyomuk sincs , ki tudja
Hol van már a vizet hordó gyermek.

Miért, hogy csak arra vágysz,
Meghágjanak, ha nem öröm, s nincs
Más értelme sem, üzletszerűen kéjelegsz
S terjesztesz betegségeket,
Nő nőt szeret, férfi férfit, és fogyaszt
Tömény alkoholt „ gyógyszert”
És kábítószernek titulált mérgeket,

Mikor az ókori média hirdette,
A nap halálát Thébában ,
Ők hordozták a tudás hatalmát ,
Amiben akkor is volt sok hamis.
Most élőben közvetítik a haláltusát,
Közben mosópor reklámot sugározva,
Keltenek tömeg hisztériát,
Millió „zarándok” vásárolja a
„Kegytárgyakat”, pénzzé válik
A halál, az elmúlás,
A bensőséges pillanat,
A csendes nagy találkozás.
Tömeg őrületté tesz
Mindent a „modern média”.
Manipuláltak, becsaptak akkor…
S becsapottként élsz ma is.

CÁPÁK ÉS TIGRISEK

Szüntelen kutat, feltalál, megújít agyad,
Reformál, és öl mindennel mit
Fegyverré alakíthat át.
Keresztre, máglyára, krematóriumba hajt,
Elemi energiákkal bombáz házakat,
Már nincs távolság, lesből pusztít,
S szinte mindig ártatlant talál.

Keresi és élvezi ha szenvedést lát,
Mint őrült, perverziót kíván,
Csorgó nyállal bámulja a kínhalált.
Ez vagy te ember!
Hát ezzé váltál az évezredek során!
A cápától és a tigristől félsz,
S magad vagy magad cápája és tigrise.

Gyilkos ösztön van benned s nincs
Kímélet anyád, kisdeded,
Magzatod iránt.
Hetedíziglen pusztuljon
Ki szembeszegül,- Ordítod-
Pedig te vagy a dühöngő őrült,
Te vagy Néró, te vagy egyedül.
A természet és Isten ellen teszel,
Amikor pusztítasz, ölsz, és élvezel,
Hiába bújsz majd bunkerbe,
Veled is egy új Néró végez el!

A BÍRÁK ÍTÉLETE

Bírák, bírája vagy,
S nem bírálod magad
Nem nézel tükörbe
Este csendesen,
Nem vetsz számot belül,
És nem szól a lélek
Nem szól senki sem.

Ítél a győztes,
Mert azt hiszi
Mindig győztes marad,
Pedig minden győzőt
Legyőznek egyszer és akkor,
Rá is sütnek bélyeget,
Rá is lesújtanak.

Te is lehetsz üldözött,
Téged is megfosztanak,
Hazától, földtől, életedtől,
Te is lehetsz hontalan,
Örmény, zsidó, lengyel,
Magyar vagy román,
Vagy megölt néma indián !

A haza az örök,
Hiába rajzolják, húzzák
Líneával a határokat,
S születik népeket
Megosztó határozat.
Bárhol élsz is e világban,
Mint szülőanyád,
Szülőfölded, nyughelyed is,
Csak egy lehet,
Ez végső ítéleted.

ERKÖLCS

Erkölccsé vált a hazudozás,
Az kap csak főszerepet, s ha
Tiszta szívvel állítasz egy dolgot,
Félned kell, hogy betörik fejed,
Hogy így távozzon belőled
Lélek és gondolat, ne mondd
Hogy másképp is lehet,
Ne mondhasd, hogy
Ma sem vagy szabad.

Vitázhass, nem akarod,
Hogy letépjék jobb karod,
S ne legyen szabad balod.
Ne zengjen szabadon dalod.
Legyen mérce a szent
Álom melyet Krisztus hirdetett,
Igazodhass és élhess ,
Úgy ahogy az a kőtáblába vésetett.
Vess el mindent mi hazugság volt
És mi hazugság ma is.

Ne legyen minden hamis.
Ne hirdessenek hamis emberek,
Hamis hangon, hamis igéket,
Jobb létet és nem jövőbe vetett hitet,
Meg ne tudd, hogy semmi nem tied.
Mindent eladtak, pénzzé tettek,
Pénzen mérik a jogot,
Pénzért adnak becsületet.
Pénzt, csak pénzt akarnak,
Nem erkölcs és jog szerint élő
Gondolkodó embereket.

KŐTÁBLÁBA VÉSVE

Parancsok mindenkinek,
Parancsok melyek állnak,
Az idő tengerében mindig,
Sziklaként, kikezdhetetlenek.
Parancsok tíz, száz, ezer,
Parancsok mik ránk kiáltanak.
Erkölcs és törvény,
Tedd, vagy ne tedd,
Tisztelt anyádat, s ne ölj!
S te, ember elfeledkezel?
Nem tiszteled és gyilkolsz esztelen,
Nem a létért, csak úgy
Szórakozol, s élvezel!
Minden gyilkosnak
Panteont emeltél,
S díszsírhelyet kapott,
Ki millió számra gyilkolta
Társait, kik mindig védtelenek, s
Ártatlanok.

Pedig egyszerű nagyon,
Mert kőtáblába vésetett ,
Tíz parancs csupán,
Mely átfogja egész életed,
A fogantatástól az elmúlásig,
Jól jegyezzétek meg,
Mer e tíz parancs
Szerint kell élnetek!

Csongrád, 2005 április

Powered by Drupal - Modified by - Danger4k -